Nemsokára mozikba kerül a Pápai thriller a Konkláve. Nekem elsősorban Ralph Fiennes keltette fel az érdeklődésemet. Hiába, hogy Voldemort-ként él a fejemben, valamiért mégis elképesztően szimpatikus fickónak tartom és nem mellesleg kifejezetten jó színésznek is.

Az előzetest is láttam, bár szándékosan sosem nézem meg őket de ez a moziban ért. És ami nagyon érdekel, annál minimum a fejem elfordítom de a Konklávé nem ilyen volt. És azt kell mondjam nem is igazán változott a véleményem a trailert látva. Nincs rosszul megcsinálva az előzetes és hatásos de úgy érzem ennek a témának már minden izgalmasabb részletét láttam az Angyalok és démonokban. Ezt az egészet magasabb szintre szerintem Fiennes viheti és egy mocskos jó rendezés. Az meg meglátjuk lesz-e.

Az Oddity egy elég underground horrorfilm. Pedig megérdemelné a figyelmet. Mert bár nem váltja meg a világot de mindenképpen különlegesnek hat a mai tucatszámra megjelenő és egy kaptafára készülő horrorfilmek sokaságában.

Maga a történet ötletes és fordulatos. Még úgy is, hogy azért nem dobod el az agyad a cliffhanger-ektől és pár csavar előre kitalálható. De legalább próbálkoztak és a forgatókönyv néhai zavarossága ellenére is élvezhető dolgot hoztak össze. Sajnos a színészi játék nem a legjobb és ez sokat ront az élményen.

De nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy az Oddity vajon félelmetes film-e. Hát bizony az. A helyszín már magában a szőrt felállítja a hátadon. Emellett ennek minden előnyét szépen fel is használja ellened a film. A sötét sarkok mindig rejtegethetnek valamit. A jump scare-ek nem tolakodóak és nem fog felrobbanni a soundbar-od az indokolatlan hanghatásoktól, hanem ténylegesen hatásos ijesztegetéseket kapsz. A film fináléjában pedig még azt is meghúzza,amire aztán egyáltalán nem számítottam: megmosolyogtat.

Én azt mondom az Oddity-re mindenképpen érdemes időt szánni. Ami nem is olyan sok, ugyanis mindössze másfél órás filmről beszélünk. Talán néha lassúnak érződik de higgyétek el, ez kell a hatáshoz. Az pedig van neki bőven.

A nem is olyan távoli múltban megkaptuk a Netflix-től a true crime story-k egy újabb válfaját a Jeffrey Dahmer-ről szóló sorozat formájában. Ez egy elég jól sikerült kis széria lett. Így meg is érkezett a "folytatás". Természetesen nem Dahmer történetének következő szegmensét kaptuk meg, hanem ezúttal egy másik gyilkossági ügy feldolgozását. 

Ez pedig a Menendez testvérek ügye. Miszerint megölték a szüleiket. Az állásfoglalásomat most itt nem fejteném ki. A sorozatról a véleményemet viszont igen.

A Dahmer egyik legnagyobb erőssége Evan Peters volt. Elképesztően nagyot játszott a srác. A készítők pedig követték az örök fociszabály alapján létrejött anekdotát: ergo végy egy jó kapust...alias...szerződtess egy (ebben az esetben két) jó színészt. Hát ez sikerült.

Eleinte Nicholas Alexander Chavez tündököl Lyle szerepében. De aztán szépen lassan megérkezik Erik és vele együtt Cooper Koch, hogy átvegye az irányítást és ellopja a showt. Van egy epizód, amiben kifejezetten óriásit alakít. Szerintem mindenki tudja melyikre gondolok. De ezen kívül is nagyot játszik a srác. Javier Bardem pedig hozza a zsenijét.

A sorozat első harmada úgy indul, hogy komolyan mondom megfordult bennem a gondolat: ez jobb lesz mint a Jeffrey Dahmer-story. Hát nem lett. 

A sorozat szépen lassan leépül. A végére szinte teljesen elvesztettem az érdeklődésemet iránta. Egyedül a végkifejlet miatt néztem meg. Meg persze két részt már nem hagyok hátra magam mögött. Nem mondom,hogy megbántam a rászánt időt de ez sokkal jobban indult, mint ahova kifutott. 

Ennek ellenére vannak nagyon erős pontjai és pillanatai a Szörnyetegek-nek. De mivel ekkorát villantottak a Dahmer-el, ez a léc magasan volt, amit nálam levertek. Viszont a harmadik évad Ed Gein-el a középpontban és Charlie Hunnam-el a főszerepben szerintem mindkettőnél ütősebb lesz.

A Fekete pont hála istennek nagyon jól megy a mozikban. Lassan már azt lehet mondani, hogy nem csak magyar filmek viszonylatában. Kifejezetten örömteli, hogy bő két héttel ezelőtt is ugyanannyi néző ült velem a teremben, mint a ma délutáni előadáson. És ez a szám nem 5 fő.

A Fekete pont pedig maximálisan megérdemli ezt a sikert de méginkább a figyelmet. Ez a film rengeteg mindenre világít rá és remélhetőleg felnyitja pár ember szemét. Bár ebben kételkedem de legalább megpróbál hangot adni annak, hogy a magyar nép mérhetetlenül negatív és begyöpösödött. Hogy rosszindulatú és elszomorító. Mert ennek az egésznek az iskola csak a platformja. Az oktatási rendszer pedig a bemutatóterme. És persze nagyon sok minden konkrétan így van. A tanárok viselkedése, a menza, a kerettanterv időt múltsága, mégis kőkemény számonkérése. De a Fekete pont erről sokkal többről szól.

Rengeteg szimbólikus pontot fel lehetne sorolni. Kezdve a repülőgép megérkezésétől és az azon folytatott beszélgetéstől, a kiesett ablakkal való huzavonán és visszatérő dallamon át, a fa kivágásáig. És ez csak néhány a sok közül. Mindez pedig a rendszert szimbolizálja. Azt, hogy hogy működnek itt a dolgok. Palkó megérkezik és nem érti, miért folynak itt így a dolgok. Az eleinte befogadó gyerekek a rendszer kényszerítésére beállnak a sorba és kilökik magukból azt, aki nem alkalmazkodik. Juci nénit, aki megpróbál valami emberit, valami újat belevinni a tanításba, bedarálja a rendszer.

Itt meg kell említenem,hogy Mészöly Anna zseniálisan alakít. Rajta kívül viszont azt hiszem egy hivatásos színész van a gárdában, mégis elképesztően életszerű jeleneteket láthatunk. Életszerű párbeszédekkel. Ez pedig dicséri a szereplőket és a rendezőt is. Ahogy hallottam, nem volt megírt szöveg, csak adott jelenetek, amiket el kellett játszani. Ez érezhető a jeleneteket és nagyon fontos eleme a filmnek. Ez az egyik oka, hogy ennyire működnek a különböző szegmensek. Mert érezhetően a film több kisebb részből áll össze, amit csak lazán köt össze egy nagyon erős vezérfonal. 

Ha valaki beül a moziba egy filmre, általában happy end-et vár. De ha nem is azt, legalább egy mosolyt és egy pozitív kicsengést, amit a film végétől kap. A Fekete pont nem ad ilyet. De még csak kapaszkodót sem. Benn hagy a mocsárban, az elszomorító nagy magyar valóságban. Saját magadnak kell megtalálnod a saját életedben a kiutat, mert Szimler Bálint ezt nem adja meg neked. És ez nagyon bátor és szerintem zseniális húzás.

A Fekete pont nekem óriási kedvencem lett és nem emlékszem mikor volt rám utoljára ekkora hatással film. Többször is a düh feszítette a mellkasomat és erősen vert a szívem. Ráztam a fejem és hangosan felciccentem. Nem voltam egyedül. A végén csak ültem és meredtem a vászonra. Az utcán csak álltam és néztem magam elé.

Elég komoly visszhangja van a Szer című filmnek. És ez a visszhang pozitív. Valamint erős alkotást ígér. Konkrétan egy jó értelemben gusztustalan filmet, egy testhorrort. Én sajnos csalódtam a Szer-ben.

Nem azért mert roszz filmnek tartom. Az alapötlet teljesen jó. Nagyjából még ki is aknázza ezt a készítő. Jó irányba is viszi el ezt az egészet. Vannak benne kifejezetten jó és erős jelenetek. De.

Körülbelül egy órán keresztül tart a felvezetés ami nyilván szükséges volt csak nem ilyen hosszan. Ott már éreztem,hogy oké, most már történhetne valami izgalmasabb dolog is. Ezután az események beindulnak de többször kisiklik ez a vonat, ami nem tesz jót a filmnek. Persze a férfi szemeknek jót tehetnek bizonyos jelenetek és az, hogy Coralie Fargeat valószínűleg nagyon szereti a fenekeket (erre már volt jel a Bosszúban is), de ha valaki ilyesfajta szórakozást keres azt más műfajú alkotásokban megtalálja. Én nem ezért ültem le a Szer elé. Hanem azért,hogy egy hatásos és gyomorforgató testhorrort kapjak.

Sajnos úgy néz ki, a hype megint kicseszett velem. Mert például arra nagyon kíváncsi lennék, hogy melyik résznél sétált ki valaki a filmről vagy ment el hányni. Egyre inkább arra hajlok,hogy az ilyen fajta jelentések kontraproduktívak nálam. Az is lehet, hogy simán csak sokat vártam a The Substance című filmtől.

Mert egyébként nem egy rossz alkotás. Vannak benne bátor jelenetek és szálak. A gusztustalan faktor nekem kevés helyen jött be (a nem túl erős CGI sem segített ezen) de be kell vallanom, azért mert elindulni egy úton a film. Számomra egyébként a legvisszataszítóbb dolog Dennis Quaid volt. Elképesztően undorító figurát játszott és milyen jól. De ha már a színészeknél tartunk Margaret Qualley szépen hozta a karakterét. De mindenképpen Demi Moore viszi kettejük közül a pálmát. Egyrészt már az bátor dolog tőle, hogy bevállalta ezt az egészet és ahogy halad előre a játékidő, úgy fejlődik az ő állapotával egyenesen arányosan a játéka is. Szépen kezdi el bemutatni rajta keresztül a film az öregedéstől való félelmet. Kifejezetten fókuszálva a nők ilyen időszakban átélt pillanataira. De ezt is csak ímmel-ámmal teszi, mert egy idő után teljesen vakvágányon utaztat minket. 

De térjünk rá a szerintem legrosszabb pontjára a filmnek. A végén az a kb. 5 perces ámokfutás amit a rendező leművel, szerintem teljesen felesleges, öncélú és kifejezetten kizökkentő volt, még ebből az élményből is. Egyébként a film vége felé kissé már komikussá vált egy-két jelenet, ami ha szándékos volt akkor jár a taps. De például a leges-legvége megintcsak kellemetlenbe ment át. Bár a film eleji jópár Lanthimos-os beállításból azért lehetett sejteni, hogy számíthatunk ilyesmire is. Ennek ellenére nem mondanám,hogy művészfilm irányba ment volna el a Szer. Aminek kifejezetten örülök, mert azért ez ilyen formában jobban működött.

Végül pedig szeretném leszögezni, hogy nem tartom rossz filmnek a Szert. Témája időszerű és jól is dolgozza fel nagyrészt. Az egészet egy bátor pályán lovagolja meg. A színészek erősek és kitesznek magukért. A zene kifejezetten jó, szerintem az egyik legerősebb pontja a filmnek. A rendezés ügyes. A sok negatív mondat pedig csak azért jön belőlem mert egész egyszerűen többet vártam és reméltem ettől a filmtől. Egy igazi groteszk, jó értelemben hányingerkeltő szórakozást, amit sajnos nem kaptam meg.

Én simán kimondom, illetve leírom háromszor ezt a nevet. Mégpedig azért mert örülök,mikor megjelenik ez a figura és láthatom a klasszikus 1988-as alkotást. Örültem annak is,hogy jön a folytatás. Ráadásul a régi film szereplőgárdájának nagy részével. Kiegészülve a mostanában teljesen megérdemelten divatnévnek számító Jenna Ortega-val. Ami pedig még ezeknél a dolgoknál is fontosabb az az, hogy a rendezői székbe visszatért Tim Burton.

Tim Burton-t vagy nagyon szeretik, vagy kifejezetten elviselhetetlennek tartják a stílusát. Én az előbbi csoportba tartozom és épp ezért a Beetlejuice első része az elég kedvelt filmek közé tartozik nálam. Ott ugyanis nem hogy tetten érhető, hanem az arcunkba kapjuk a nagybetűs Tim Burton stílust. Ezért is volt fontos, hogy a folytatásban is ő dirigál és szerencsére ez minden képkockán látszott is. 

A Beetlejuice Beetlejuice megtartott sok erősségét, amivel az első rész rendelkezett. Gondolok itt a stílusra, hangulatra, a maszkmunkára, a megépített díszletekre és arra, hogy elég kevés CGI-al dolgoztak. Ezeknek az alkotásoknak a practical effect-ek sokkal jobban állnak. És bár most sok jó dolgot felsoroltam, mégis ott található az egyik negatívum is. Mégpedig az, hogy bár ezek a dolgok jelenlétükben megmaradtak, erőteljességben viszont bőven alulmaradtak az 1988-as alkotással szemben. Az pedig, hogy akármivel is ki lettek volna bővítve, sajnos teljesen felejtős.

Mint már említettem a karakterek nagy része visszatért. Közülük én egyértelműen Michael Keaton-ek örültem a legjobban. Benne tulajdonképpen nem kellett csalódnom, csak az írásban. Ugyanis szerintem elég kevés és viszonylag jelentéktelen szerepet kapott. Keaton zseniális Beetlejuice szerepében és ezt bizonyította az első részben. Tulajdonképpen ő az egyik fő letéteményese annak, hogy ennyire szeretem azt az alkotást. Itt viszont a figura kissé árnyéka önmagának. Persze az is lehet, hogy magasan volt a léc. Winona Ryder egyébként ugyanannyira szerethető mint a 88'-as filmben és külön imádnivaló ahogy ismét átalakult és átszellemült Lydia Deetz-é. A régi szereplők közül még Catherine O'Hara is látható és szerintem kifejezetten üde színfoltja is ennek a filmnek. Jenna Ortega az ilyen jellegű cuccokban jól működik, mintha ezekre a szerepekre született volna (lásd: Wednesday). Itt is helytáll de az ő szála kissé izzadságszagú volt. Még akkor is ha volt aranyos vonatkozása is. Bébi Beetlejuice pedig fantasztikus.

A Beetlejuice Beetlejuice egy teljesen rendben lévő film. Kreatív, látványos és eszméletlenül jó stílusa van. Nem véletlenül, hiszen Tim Burton. De néhol töltelék ízű szegmensekkel van kipárnázva a játékidő és fárasztónak hat. De legalább ennyi szerethető eleme is van a filmnek. Elég csak Bob-ot említenem.

Szóval összességében egy teljesen jó spooktober-i szórakozást nyújthat ez az alkotás és be lehet venni egy Beetlejuice maratonba egész nyugodtan.

Nem is olyan régen elég sokat hallottama Cuckoo című filmről. Olyasmiket mint, hogy különleges és elég para. Szépen lassan én is eljutottam odáig,hogy meg tudjam nézni ezt az alkotást.

Azt aláírom, hogy különleges. A képi világa is már kicsit más, mint az átlagos filmeké. Mintha egy kissé tv-film és '80-as évekbeli mozi keveréke lenne. Ez kifejezetten jól áll neki, többek közt a helyszín miatt is. Ugyanis egy hegyek között lévő, eléggé elszeparált üdülőhelyen járunk. Oda követjük az alapból elég furcsa családot, akiket több szempontból is megrángatott az élet. Közülük is Hunter Schafer a főszereplő, akinek a szemén keresztül nézhetjük mi is bontakozik ki ebben az elég nyomasztó és kellemetlenül furcsa környezetben. Schafer egyébként az Eufória című sorozatból lehet ismerős. Ott is elég jól játszott és ebben a filmben is van legalább egy elég komoly jelenete de összességében is rendben van a teljesítménye. Színész fronton még Dan Stevens-t mindenképp megemlíteném. Na nem azért mert kifejezetten nagyot alkot, csak mert jó őt mostanában látni. Valahogy garancia arra, hogy biztosan nem egy mindennapi karakterrel lesz dolgunk. Ez itt is így van.

Ahogy a Cuckoo sem mindennapi film. Ennek fő okai már az előbb említett nyomasztó és furcsa hangulatot keltő elemek. De az írás elején bemutatott jellemzés második felével, miszerint félelmetes, már nem tudok teljesen egyetérteni. Persze, vannak benne jól eltalált jelenetek de elég kevés. A rejtély egyébként nem rossz de sok helyen lyukas a történet és nem ad túl sok kapaszkodót. Vagy csak én voltam suta ahhoz, hogy mindenre rájöjjek. A fenyegető tényező sem nevezhető szerintem kifejezetten rémisztőnek.

Ezek ellenére nem tudom rossz filmnek nevezni a Cuckoo-t, mert benne van az alap, ami különlegessé teszi. Csak sajnos a feltét volt szűkös. 

A Conjuring franchise szerintem elég komoly képviselője az újabb és mainstream-ebb horrorfilmeknek. Persze akadnak benne gyengébb alkotások de úgy összességében ha eszembe jut ez a franchise, akkor általában a minőségi horrorok ugranak be. Itt vannak például a Démonok között filmek. Az első és a második rész is nálam a démonos horrorok etalonjának számít. Minden megvan benne, aminek benne kell lennie egy ilyen zsánerű filmben. Persze vannak hiányosságai és láttunk már egy-két dolgot más filmekben jobban megcsinálva de ettől függetlenül egy patika mérlegen kimért, minőségi horrorról beszélünk.

De térjünk is rá a második részére, amiről ez az írás igazából szól. Szerencsénkre nem változtattak gyökeresen a felálláson és főszereplőként visszatért Vera Farmiga mint Lorraine Warren és férjeként Patrick Wilson. És itt meg is érkeztünk az egyik legerősebb pontjához a filmnek. A főszereplők. Ezt nevezem tökéletes castingnak. Egyrészt végtelenül hitelesek a szerepben mindketten, másrészt nem csak hogy megfelelőek a karakterek eljátszására, hanem emelnek a film színvonalán, hangulatán. Árasztják magukból a pozitív energiát és nagyon könnyen meg lehet őket szeretni. A karakterek nem elvakultak, mégis meggyőződéssel végzik a munkájukat, ami azért jóval több annál. 

A film helyszíne alapból baljós. A nyirkos, szürke ház és a jellegzetes helyiségek árasztják magukból a gyanút. A sötét sarkok akármelyike rejtegethet bármit. És rejteget is. Ezt pedig igényesen helyezi le elénk. Szépen adagolja a feszültséget. A jump scare-eket ott és annyira használja, ahol és amennyire kell. Nem a hangokkal próbál reflex-reakciót kiváltani belőlünk. Ergo, nem olcsó húzásokkal próbál ijesztegetni minket. A minimális csavar a démoni jelenléttel kapcsolatban is egy üde színfolt, még akkor is ha nem is helyezi ezzel új alapokra a megszállt házas zsánert. 

Amit vagy akit még mindenképpen ki kéne emelni az Valak. Ez a démon megjelenésre rémisztő és tudjuk, hogy nem utoljára találkoztunk vele, mint fenyegető jelenlét. A Démonok között témái alapból jól szoktak működni de itt még akad egy különlegesen jól sikerült dalbetét is. A film képi világa szerintem beránt és kifejezetten jól néz ki.

Úgy, akárcsak az egész film. Ez egy jó horrorfilm, amihez bármikor szívesen térek vissza. Különösen bravúros, hogy ezt egy folytatásban is sikerült elérni. Sajnos a harmadik rész már sok szempontból elmaradt az első kettőtől de reménykedhetünk,hogy szépen búcsúzik a Démonok között filmek csoportja, ugyanis érkezik a negyedik, egyben utolsó fejezet.

Mostanában elég jól mennek az animációs filmek és szerencsére nem csak anyagilag, hanem tartalmilag is. Ennek lehet a következő szereplője a Vad robot című film. Vagy könnyen lehet,hogy a következő lépcsőfoka. Ugyanis alapból egy érzelmi húrokat elég komolyan megpengető alkotásnak tűnik. Valószínűleg olyan mondanivalóval fog rendelkezni, amit ha már hallottunk és láttunk is, egész máshogy fog lecsapódni. 

Ennek garanciája pedig nem más, minthogy az Így neveld a sárkányodat alkotóinak munkájáról van szó. Ami véleményem szerint nem csak az én kedvenc mesém. De ha idáig nem is mennétek el, biztos vagyok benne,hogy senkit nem hagyott hidegen. Legalábbis azt nem, akinek van szíve.

Mindemellett kreatív és szépen megalkotott mese volt a ÍNAS. És sokatmondóbb mint ez a mozaikszó. A Vad robot pedig ha nálam nem is fogja talán elérni azt a szintet (bár ezt nem tudhatom), biztos vagyok benne,hogy egy különleges alkotással lesz dolgunk, aminek az üzenetét nem fogjuk egyhamar elfelejteni.

Nemsokára a mozikba kerül a Venom 3. része. A szimbióta és hű humanoid társa elindulnak utolsó közös kalandjukra. Ami nagyon úgy néz ki, hogy tényleg Tom Hardy végjátéka lesz ebben a franchise-ban. Azért emelem ki,hogy Hardy-é, mert az korántsem biztos,hogy ezzel Venom kalandjai is véget érnek. Ennek egyik fő jele lehet az, hogy Knull-t még csak most vezetik be nekünk és reménykedjünk benne,hogy nem csak egy szeletet kapunk ebből a tortából. 

Ennek egyik fő feltétele az lehet,hogy vajon sikeres lesz a harmadik Venom film. Meglepő lenne ha nem lenne az. Nem is elsősorban azért, mert olyan sokan tűkön ülve várják. De mégis egy nézőcsalogató film lehet ebből. Gondoljunk csak bele az átlag mozizó látja ezt a lényt, meglátja Tom Hardy-t, lesz itt akció, menő szövegek és egész okés látvány. Ezzel már egy szombat délutáni kikapcsolódást kereső és a mozi előtt elsétáló embert be lehet rángatni.

Én nem tartom magam sima mozizónak. És ez nem azért van mert felsőbbrendűnek érzem magam vagy mert annyira értenék a filmekhez. Egyszerűen sokkal több filmet nézek mint az átlag mozizó és sokkal jobban a mélyére megyek a választéknak. Szerencsére ez nem egyenes arányos általában a minőségbeli mélységekkel. Viszont a Venom első részét én kifejezetten bírtam. Tom Hardy az egyik kedvenc színészem, Venom karaktere pedig szerintem egy jó figura. Látványban rendben volt a film. Humorban sem volt vérszegény. Ellenben szó szerint vérszegény volt, amit talán a számlájára lehet írni. Meg persze azt is,hogy nem egy Eredet szintű forgatókönyvvel van dolgunk de úgy gondolom ezt nem is egy ilyen popcorn mozitól kell elvárni. Ettől egész egyszerűen annyi az elvárásom,hogy legyen szórakoztató. Nekem a Venom első része az volt. Még akkor is ha ezen a szinten sem gondolom hibátlannak és ezen a műfajon belül is vannak ennél százszor jobb filmek. De okés volt. Az előbb említett anyagi fronton pedig végképp. Mert egész sikeres volt, ahogy a második rész sem mondható veszteségesnek. Bár az már nekem nem igazán jött be. Sajnos unalmas volt és a story vér gyenge. Sajnos itt is szó szerint is érthető a dolog. Hardy és Venom interakciói viszont működtek és a humor is fellelhető volt itt ott.

Ennek fényében kissé tartottam a harmadik résztől. De az utóbbi napokban a prognózisom valahogy elkezdett pozitív irányba kúszni. Ennek pedig nem más a mozgatórugója mint Knull. Ugyanis amennyit hallottam és tudok róla, Knull egy kifejezetten jó főgonosz lehet ebben a filmben és a továbbiakban is. Éppen ezért remélem,hogy lesz lehetősége kibontakozni és nem csak azért mert anyagilag rendben lesz a Venom 3. (amit én azért valószínűnek tartok) hanem azért is mert lesz legalább annyira szórakoztató mint az első rész vagy annál akár lehetne sokkal jobb is. Kicsit azért van bennem félsz, hogy az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb szuperhős szupergépezet MCU alig tudott értelmes negatív fő karaktert kitermelni magából, majd pont a Sony lesz az? (Élőszereplős filmekre célzok)

De remélem,hogy a Venom: The Last Dance kicsit kiköszörüli a csorbát,amit az első két rész ejtett ezen az IP-n. Mert lehet, hogy én nem haragudtam ezekre a filmekre, legalábbis az elsőre biztos nem de azért sokan a nem tetszésüket fejezték ki ezekkel az alkotásokkal kapcsolatban. Reméljük Knull-al karöltve a harmadik rész jobb szájízt hagy maga után.