A Fekete pont hála istennek nagyon jól megy a mozikban. Lassan már azt lehet mondani, hogy nem csak magyar filmek viszonylatában. Kifejezetten örömteli, hogy bő két héttel ezelőtt is ugyanannyi néző ült velem a teremben, mint a ma délutáni előadáson. És ez a szám nem 5 fő.
A Fekete pont pedig maximálisan megérdemli ezt a sikert de méginkább a figyelmet. Ez a film rengeteg mindenre világít rá és remélhetőleg felnyitja pár ember szemét. Bár ebben kételkedem de legalább megpróbál hangot adni annak, hogy a magyar nép mérhetetlenül negatív és begyöpösödött. Hogy rosszindulatú és elszomorító. Mert ennek az egésznek az iskola csak a platformja. Az oktatási rendszer pedig a bemutatóterme. És persze nagyon sok minden konkrétan így van. A tanárok viselkedése, a menza, a kerettanterv időt múltsága, mégis kőkemény számonkérése. De a Fekete pont erről sokkal többről szól.
Rengeteg szimbólikus pontot fel lehetne sorolni. Kezdve a repülőgép megérkezésétől és az azon folytatott beszélgetéstől, a kiesett ablakkal való huzavonán és visszatérő dallamon át, a fa kivágásáig. És ez csak néhány a sok közül. Mindez pedig a rendszert szimbolizálja. Azt, hogy hogy működnek itt a dolgok. Palkó megérkezik és nem érti, miért folynak itt így a dolgok. Az eleinte befogadó gyerekek a rendszer kényszerítésére beállnak a sorba és kilökik magukból azt, aki nem alkalmazkodik. Juci nénit, aki megpróbál valami emberit, valami újat belevinni a tanításba, bedarálja a rendszer.
Itt meg kell említenem,hogy Mészöly Anna zseniálisan alakít. Rajta kívül viszont azt hiszem egy hivatásos színész van a gárdában, mégis elképesztően életszerű jeleneteket láthatunk. Életszerű párbeszédekkel. Ez pedig dicséri a szereplőket és a rendezőt is. Ahogy hallottam, nem volt megírt szöveg, csak adott jelenetek, amiket el kellett játszani. Ez érezhető a jeleneteket és nagyon fontos eleme a filmnek. Ez az egyik oka, hogy ennyire működnek a különböző szegmensek. Mert érezhetően a film több kisebb részből áll össze, amit csak lazán köt össze egy nagyon erős vezérfonal.
Ha valaki beül a moziba egy filmre, általában happy end-et vár. De ha nem is azt, legalább egy mosolyt és egy pozitív kicsengést, amit a film végétől kap. A Fekete pont nem ad ilyet. De még csak kapaszkodót sem. Benn hagy a mocsárban, az elszomorító nagy magyar valóságban. Saját magadnak kell megtalálnod a saját életedben a kiutat, mert Szimler Bálint ezt nem adja meg neked. És ez nagyon bátor és szerintem zseniális húzás.
A Fekete pont nekem óriási kedvencem lett és nem emlékszem mikor volt rám utoljára ekkora hatással film. Többször is a düh feszítette a mellkasomat és erősen vert a szívem. Ráztam a fejem és hangosan felciccentem. Nem voltam egyedül. A végén csak ültem és meredtem a vászonra. Az utcán csak álltam és néztem magam elé.
