A Creed II szerintem legalább annyira jó, mint az első rész. Sok tekintetben talán fölé is nő az első felvonásnak.

Ami nekem rögtön szembetűnő volt, az Michael B. Jordan. Mint már az első rész véleményezésénél írtam, engem ott nem győzött meg teljes mértékben Adonis megformálója.

Viszont a folytatásban sokkal erőteljesebb és mélyebb alakítást nyújt. Sylvester Stallone kissé háttérbe szorul de minden percet megragad, hogy letegye a névjegyét ebben a részben is. És ezt sikeresen teszi. Dolph Lundgren-nek nem sok szerepe van. Florian Monteanu pedig valódi boxoló. Ehhez képest ügyes.

A bunyók itt is rendben vannak. Az Apollo és Drago közti első bunyó bennem már első nézésre is erősen megragadt. És annak hatása a film egyik legerősebb és legemlékezetesebb pontja. Az ebből fakadó dráma megintcsak működik. Talán ez az a rész, aminek köszönhetően a Creed II nálam előrébb van mint az első felvonás. De mindenképpen kiemelendő az a jelenet is, amikor Rocky elmondja, hogy ezek most Creed pillanatai és leül kint a ring mellett. Szimbolikus pillanat ez mind a Rocky-filmek, mind a Creed széria szempontjából. Különös ez a harmadik rész elkészültének körülményeit tekintve is. De arról majd abban az írásomban.

A Creed-et a második rész után is egy minimum tisztességes de inkább kimagasló spin-off-nak gondolom. Hamarosan megnézem a harmadik részt is (újra) és leírom, vajon ez az állításom akkor is igaz marad-e.

Mivel nem rég nyomtam egy Rocky maratont, adta magát a dolog, hogy egy Creed maraton is kezdetét vegye nálam. Ebből az első részről írom le a véleményemet.

Nyilván nagyon nehéz lenne a Rocky franchise nyomdokaiba lépni. De szerencsére ennek a filmnek nem ez a célja. Egy létjogosultsággal nagyon is rendelkező spin-off készült itt. Ryan Coogler tetszetős rendezésével. Emelett az operatőri munkát szeretném még kiemelni. Az egész film jól néz ki de vannak egészen kiemelkedő jelenetei ennek az alkotásnak. És a vizuális bástyákat jól támogatják meg audio fronton is. Biztos lesz zene, amit ezentúl is fogok hallgatni. A bunyókon látszik, hogy ez a film azért jóval újabb. Így a küzdelmek sokkal inkább átélhetőek és hihetőek. Viszont túl sok nincs belőle. Legalábbis ahhoz, hogy ezt 100%-osan boxfilmnek tudjam nevezni. Ez legalább annyira egy klasszikus dráma. Ami jól van felépítve és egykönnyen lehetne ez vontatott de a jó rendezésnek és forgatókönyvnek hála nem lesz az.

Színész fronton Michael B. Jordan számomra egy nagyon szimpatikus és menő arc. De valahogy ebben a részben nem éreztem őt annyira jónak. Persze, nem volt rossz de szerintem ő ennél sokkal többre képes. És ezt láthattuk is már többször. Nekem itt vagy kevés volt vagy pedig túl sok de valahogy nem találta meg hozzám az arany középutat. Sylvester Stallone viszont szerintem zseniális volt. Amúgy is bírom ezt a fickót és itt még rátett erre egy lapáttal. Nagyon szerethető, jópofa és erős alakítást nyújt egyszerre. Tessa Thompson-t viszont mondhatni kifejezetten nem kedvelem. Ebben a filmben viszont párszor még ő is tudott szimpi lenni.

A Creed szerintem egy nagyon jól sikerült spin-off, ami nem a Rocky hátán akar felkapaszkodni, hanem saját erejéből akar nevet szerezni magának. És szerintem ez sikerült is. Folyt. köv.

Gondolom arról senkit nem kell győzködnöm, hogy a Jurassic Park a filmtörténelem egyik legjobb és legmeghatározóbb alkotása. Nekem konkrétan a kedvenc filmem. Imádom a hangulatát. Sokadszorra is élvezem minden egyes percét. Izgalmas, látványos, nem csak korához mérten zseniális. Elképesztően jó karakterekkel tarkítva. Fantasztikusan megrendezve. Spielberg mesél a mozivásznon. A zene magával ragadó. Egész egyszerűen egy élmény ez a film.

Innentől kezdve pedig már lehet sokan nem fognak velem egyetérteni de én akkor is leírom a véleményemet. Az Elveszett világ, tehát a második rész szerintem még teljesen jó és élvezhető alkotás. Nyilván elmondható ennél és innentől minden résznél,hogy labdába sem rúghat az 1993-as film mellett. De ettől eltekintve ennek is tök jó a hangulata. Izgalmas, tele jó és emlékezetes jelenetekkel. Ian Malcolm visszatér és kissé más a karaktere de nagyon jól működik. Ebben a filmben veszi ki a részét a franchise-ból nem mellesleg Julienne Moore. Steven Spielberg rendezése pedig azért még itt is tetten érhető. Ha negatívumot kéne keresnem akkor talán a városban játszódó szegmens lett elég gyenge.

A harmadik rész már szerintem visszalép egy szintet. Ennek ellenére én ezt is szívesen újranézem bármikor. Leginkább azért mert újra láthatom a filmvilág számomra egyik legfontosabb karakterét: Alan Grant-et. Emelett egy pillanatig sem unalmas ez az alkotás sem. Persze van benne már egy-két orbitális baromság. Viszont a raptoros álomjelenet nem tudom miért akasztott ki annyi mindenkit. Az egy álom volt basszus.

Aztán jópár év kimaradt, míg megérkezett a Jurassic World. Személy szerint óriási várakozással tekintettem a film premierdátumának irányába. Izgalommal mentem a moziba és én őszintén szólva nem csalódtam. Nem mert nem egy új Jurassic Park-ot vártam. Tudtam, hogy az megismételhetetlen. Egyszerűen egy jó filmet szerettem volna látni, ami ebben az általam imádott világban játszódik. És ezt megkaptam. Pörgős, látványos és fantáziadús volt. Még akkor is, ha sarkosan lehet egy Jurassic Park remake-nek nevezni. Megjelent Chris Pratt és Bryce Dallas Howard mint a két főszereplő. Szerintem mindketten működtek. De talán Chris Pratt erősebb volt. Nyilván ha akarunk ebben is kereshetünk hülyeségeket de én nem akarok.

A Bukott birodalom bár anyagilag nem, kritikailag és a közönség nagy részének köreiben már tényleg bukott. És akkor itt vagyok én, aki nyilván teljesen hülye vagy elvakult a Jurassic világgal kapcsolatban de azt kell mondanom, nekem ez is tetszett. Élveztem, jól szórakoztam. A finálé szerintem kifejezetten menő és hangulatos lett. Még a könnyeim is kicsordultak egy ponton a film alatt. 

Aztán a Világuralom már közutálat tárgya lett. De bármilyen meglepő, én ezen is marha jól szórakoztam. És tudom, hogy nagyjából mindenhol ugyanazokat a jelzőket használtam de nagyjából minden folytatásnak ténylegesen ugyanazok az erősségei: izgalmasak, pörgősek, latványosak és szórakoztatóak. Ennek a résznek külön dicséret jár több dinoszaurusz design miatt is. Plusz akárki akármit mondd, a raptoros üldözéses jelenet marha jó. Ja és végül de nem utolsósorban visszatér az eredeti szereplőgárda nagy része, ami megdobbantotta a szívemet.

Szóval összességében szerintem lejön az írásból, hogy mennyire elvakult vagyok ezzel a világgal szemben. Értem és néha még látom is azt a sok negatívumot, amit felhoznak a folytatásokkal, főleg a World filmekkel szemben. De egyszerűen én a pozitív részét szeretném nézni ezeknek az alkotásoknak. És ha a másik oldalon állók is kissé megpróbálnák más szemmel nézni ezeket a filmeket, talán több pozitívumot látnának bennük mint eddig. De senkit nem akarok megtéríteni és tudom, hogy filmesztétikailag nem ezek az alkotások a magas művészet csúcsai. De számomra nagyon is szórakoztatóak és nagyon tudom őket élvezni.

Külön bekezdésben akartam írni az 1993-as első részről. Mert ebben viszont semmiféle ellenvéleményt nem tudom elfogadni. A Jurassic Park a világ és a történelem egyik legjobb, legfontosabb és legelképesztőbb alkotása. A kedvenc filmem.

A Rebel Ridge a Netflix közelmúltbeli nagy dobása. Elég szépen megy szájról szájra. Így jutott el hozzám is. És azt kell mondjam: tényleg egy nagyon jó kis filmmel van dolgunk.

De mennyivel jobb lehetett volna... Kezdjük a pozitívumokkal. Számomra teljesen egyértelmű,hogy a film legerősebb pontja (több szempontból is) Aaron Pierre. Elképesztő milyen karizmatikus ez a srác és mennyire rá lett írva ez a szerep. De benne is éreztem, hogy kirobbana belőle még egy óriási alakítás, még egy ennél is jobb de egyszerűen a forgatókönyv nem engedi neki. De pozitív nekem még a helyszín. Szeretem az ilyen kisvárosban játszódó filmeket, ahol az általában korrupt rendőröket kell móresre tanítania a jófíúnak. A film atmoszférája is működik. 

Innen pedig jöjjön az, ami már vegyes. Említettem, hogy a Aaron Pierre-ben és a karakterében is sokkal de sokkal több volt. Az ő háttérstory-ja is rengeteg mindent tartogatott magában. A városkából sem hoztak ki mindent. Nem mutatták meg minden hangulatos kis sarkát és minden mocskos kis zeg-zugát. Az akciók minden alkalommal jól indultak, aztán hirtelen leeresztettek, mint egy kilyukadt gumimatrac. Egy jelenetsor kivétel ez alól. 

Viszont a legnagyobb probléma nekem a rendezéssel volt. Miért volt ez a film ennyire fura? Olyan enerváltan voltak megrendezve a jelenetek. De az írás is problémás volt. Sokszor indokolatlan és értelmezhetetlen volt a forgatókönyv. Nem úgy értem, hogy nem értettem mi történik. Hanem úgy, hogy nem értettem,hogy ez most miért vagy miért így történik. 

És az a durva,hogy mindezek ellenére azt gondolom a Rebel Ridge egy kifejezetten jó film és nagyon remélem, hogy a Netflix inkább ennek a minőségnek az irányába megy el. Meg azt is, hogy Aaron Pierre-t még sok mindenben láthatjuk. Nem csak a Netflix-en, hanem a mozivásznon is.

Anna Kendrick első rendezése elég szép szavakat kap a közösségi médiában, ezért úgy gondoltam mindenképpen érdemes neki adni egy esélyt. Semmiképpen sem bántam meg de azt sem mondhatom, hogy egy felejthetetlen alkotással lettem gazdagabb.

Mondhatnánk,hogy a rendező egyben a főszereplője is ennek a filmnek. Hogy ő a nő a reflektorfényben. De én úgy éreztem,hogy itt mindegyik nő a reflektorfényben van és ez részben az ő tragédiájukról és áldozatukról is szól. Mondhatni Anna Kendrick kis túlzással kevesebbet van a képernyőn mint néhány "mellékszereplő". Viszont amikor a film szerint is a képernyőn, akkor működik ő igazán. A rendezésbe viszont szerintem hiba csúszott. Vagy mondhatjuk, hogy az írásba de nyilvánvaló, hogy a rendező jóváhagyása nélkül nem mehet akármi a képernyőre. Meg hát nyilván nem rendezi meg, baltával faragva a mondatot. Szóval Kendrick és társai a folyamatos ugrálással az évek között összezavarja a nézőt és kiszakítja a hangulatból.

De ha már hangulat, a Nő a reflektorfényben egész jó kis atmoszférával rendelkezik. Mondhatni keveréke a Jeffrey Dahmernek és a Late Night With The Devil-nek. Ez a massza pedig egész jól működik. Akkor is ha a sorozatgyilkos úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás. Azok a bizonyos jelenetek viszont fel tudják vinni az ember vérnyomását. És néha még a hideg is végigfutott a hátamon a gonosz egy-egy váratlan cselekedete láttán, hallatán. Mindenképpen ki kell még emelnem azokat a jeleneteket amik Autumn Best nevéhez köthetőek. Ott azért történt egy pár dolog, ami kellemes meglepetésként hatott.

Viszont a fura rendezés és emiatt a néhai fókuszálatlanság miatt nem tudott teljesen berántani a film. Viszont Anna Kendrick-nek mindenképpen van érzéke a direktorkodáshoz és van egyfajta tetszetős stílusa, szóval remélem nem ez volt az utolsó filmje, amit rendezőként jegyez. Színésznőként pedig megint csak a szokásost kaptuk tőle. Aranyos de semmi extra. A film nem aranyos, hanem durva, kellemetlen de ezen a fronton nem igazán extra.  

Amikor láttam a Don't Move történetét, egyből felkeltette az érdeklődésemet. Aztán kicsit jobban belegondoltam és az jutott eszembe, hogy ebből nem lesz egyszerű egy izgalmas filmet kihozni. És azt kell mondjam ezt két rendezőnek sem sikerült összehozni.

Ugyanis a filmet Adam Schindler és Brian Netto rendezték. Igen, nekem is eszembe jutott, hogy a Netto névre be kéne tolni valami poént de valahogy nem jött az ihlet. Szóval az alapkoncepció nem rossz, mondhatni eredeti. De az egész misztikuma körülbelül fél óra után kifullad. Sajnos a figyelem újraélesztésében nem sok segítségünkre van Matt Damon eltitkolt kisöccse, Finn Wittrock. Ugyanis a negatív főszereplő nem túl fenyegető. Értem, hogy pont ez lenne benne az ijesztő de nem. Nagyon nem. Emberünk pedig próbálkozik becsülettel de nem véletlen, hogy hasonló külsővel az előbb említett színész futott be igazi karriert. Színész fronton még a Yellowstone nézők találkozhattak ismerős arccal. A főszereplő ugyanis nem más mint Kelsey Asbille. Ő is mindent megtesz azért, hogy eladja ezt a story-t de egy idő után az ő keze is meg lett kötve. Nem csak a script szerint.

A Don't Move tartogat magában egy-két érdekesebb és izgalmasabb jelenetet vagy akár egész érdekes mellékkaraktert. De ezek közül egyik sem annyira erős, hogy felhúzza ezt az alkotást a langyos középkategóriából.

Őszintén megmondom én nem egy elsőhullámos Mackó fan vagyok. Anno mikor megérkezett a széria elkezdtem, mert nagyon szeretem Jeremy Allen White-ot még a Shameless miatt. De viszonylag hamar fel is adtam, mert egyszerűen nem fogott meg a sorozat.

Aztán egyre csak szállingóztak a díjak és a rengeteg dicsérő szó a széria kapcsán. Így úgy döntöttem megteszem azt, amit csak nagyon indokolt esetben szoktam: adok neki egy második esélyt. És de jól tettem.

Az első évad egész egyszerűen lenyűgözött. Talán soha nem láttam még ilyen intenzív sorozatot, ami egy teljes évadon keresztül olyan lángon ég, hogy az valami elképesztő. Jeremy Allen White egyértelműen fantasztikus de aki nekem itt nagyon a látószögembe került az Ebon Moss-Bachrach. Hihetetlen amit ez a csávó leművel a képernyőn. Tényleg a fejemet kapkodtam és levegőt nem tudtam venni ezalatt az évad alatt. 

Aztán a második évad szerintem visszavett egy kicsit és ez annyira nem állt jól neki. De második felére megintcsak magára talált és nagyon örültem ennek. Moss-Bachrach újfent fantasztikus volt és itt már jobban előtérbe került Jon Bernthal karaktere is. Aminek örültem, mert őt is nagyon bírom. Matty Mattheson pedig egyre fontosabb üde színfoltja lett a szériának. Ayo Edebiri pedig akármennyire is jól játszott és még részt is rendezett, nekem elképesztően antipatikus volt. És ez szerintem nem csak a karakteréből fakadt. Egyébként szinte mindegyik részre elmondható,hogy zseniálisan lett megrendezve. A forgatókönyvvel viszont már voltak bajaim. Főleg a sorozat (eddigi) utolsó évada felé haladva. Azt kell mondjam a harmadik évadnál kicsit elvesztett a Mackó. De annyira azért nem, hogy ne nevezzek be a negyedik etapra. 

Viszont ezt a művészkedős részét a dolognak remélem elhagyják. Mert értem én,hogy koncepció és hogy gasztronómia és így ez a kettő jól rezonál de nekem valahogy a végére ez már sok volt. Főleg úgy,hogy sok érdemleges dolog az utolsó évadban már nem igazán történt. Remélem a negyedikben ez másképp lesz.

Anno még az Éhezők viadalával elindult egy young adult filmes hullám, amit sokan próbáltak meglovagolni de keveseknek sikerült igazán. Ezek közül az egyik versenyző az Útvesztő című film volt. Azért mondom egyes számban, mert szerintem istenigazából csak az első rész sikerült jól.

Ennek a filmnek ugyanis az alapkoncepciója rendben van. Amíg rejtély a rejtély, addig az nagyon jól működik. Megvan a hátborzongatás faktor a falon túli lények és hangok képében. Az egész helyszín design is rendben van. Az útvesztő mint tereptárgy is működik. A "gyerekek" helyzete is érdekes. Aztán beindulnak az események, amikor megérkezik Thomas, akit Dylan O'Brian alakít. Itt jegyezném meg, hogy ő hálás lehet a filmnek, mert karriert csinált neki de a film nem lehet hálás neki, mert szerintem nem egy erős casting. Bármennyire is szimpatikus a srác, nem hiába van az, hogy még mindig erősen B listás színész. Na de tovább az eseményekkel.

Amikor bepörögnek a dolgok, akkor is működik minden. Izgalmasak a jelenetek. A látványra nem lehet panasz. A siratók nagyon jól néznek ki, bár én az "összetételükön" változtattam volna. Aztán elérkezünk a film végéhez, ami bár tartogat drámát és meglepetést, mégis vegyes szájízzel maradsz ott a finálé után.

A második rész még szerintem egész szórakoztatóra sikeredett. Amit mindenképpen kiemelnék, az a látvány. Szerintem cseszettül jól néz ki ez a film. Itt már egyébként jobban előtérbe kerülnek a buggyantak. Jézusom, ez a név ... Csak itt ezzel együtt előtérbe kerül az is, hogy PG-13 a besorolás. Mert nagyon látszik, hogy ez a film úgy készült el, hogy egy kisebb gyerek is egész nyugodtan elmehessen rá moziba. Ennek a résznek ez ártott. Mert bár így is volt egy-két para jelenet, azért ez bátran megvalósítással jobban is működhetett volna. A harmadik rész pedig messze a leggyengébb szerintem. Az ront az egész összhatáson. Ezek a tekergő szálak az amúgy sem érdekes vonalán a story-nak... Azért itt is kapunk egy erős drámát, ami szíven tud ütni.

Az Útvesztő-trilógia tehát szerintem a jobban sikerült young adult próbálkozások közé tartozik. Köszönhető ez nagyban az első résznek és a második rész technikai színvonalának. 

A Halálos fegyver filmek a '80-as, '90-es évek jó kis akciófilmjeinek a táborát erősítik. Szeretem ezt a korszakot és ezt az időszakot. Ha ezzel a zsánerrel párosul akkor pedig olyan alkotás jön létre, amire én csak azt szoktam mondani: ennek a filmnek szaga van. De ezek közül az alkotások közül nekem magasan kiemelkedik a Halálos fegyver széria.

A legnagyobb oka ennek pedig a főszereplő páros. Martin Riggs és Roger Murtaugh véleményem szerint a legjobb filmes páros valaha! Hihetetlenül jól működik a kémia Mel Gibson és Danny Glover között és hihetetlenül jól rezonál együtt ez a két karakter. Az interakcióik élményszámba mennek. Ez egyébként a második résztől indul be igazán. De az elsőben a megismerkedési fázis is felejthetetlen. A poénok, amik repkednek köztük, sokadik nézésre is megnevettetnek. Aztán mindehhez becsatlakozik a második résztől Joe Pesci, aki csak rátesz erre egy lapáttal. De a negyedik részben társuló Chris Rock is jól funkcionált szerintem. 

Áttérve az akciókra szerintem a korszakra jellemző, elképesztően hangulatos jeleneteket láthatunk. Profin dirigálva és megalkotva. Sokkal közelebb áll a szívemhez ez a földhözragadtabb puffogtatás, mint a CGI tömkeleg. A jelenetek pedig nagyon jó kis zenei betétekkel vannak megtámogatva. De nem csak itt működik a muzsika. A filmekben nem egyszer elég komoly drámai pillanatok is felütik a fejüket és ezek elég erősek. Ezalatt is megszólalnak olyan dallamok, amik csak elősegítik a hatást. 

Óriási erőssége ennek a szériának, hogy egész egyszerűen nincs gyenge része, sőt! Számomra egyértelműen fantasztikus mind a négy, ismétlem négy rész! Persze én rajongó vagyok de szerintem kevesen tudnak azzal vitatkozni, hogy ezek a filmek kivétel nélkül jól sikerültek és ez 4 résznél bravúr. Ha sorrendbe kéne raknom akkor nekem a második rész a kedvencem, aztán jön az első, a negyedik majd a harmadik. Ez egyetlen nagyobb negatívumot én személy szerint az utóbb említett harmadik felvonásnál tudom felhozni. Szerintem ott negatív szál gyengére sikeredett. De itt meg rögtön eszembe jut az a krízis, amin Murtaugh karaktere keresztül megy ennek folyományaként és máris más megvilágításba kerül bennem. 

De összességében az összes film izgalmas, pörgős és rettentően vicces. De nem megy át a vígjáték kategóriába. Hanem a valaha volt legjobb buddy movie-kat láthatjuk. Emelett nem egyszer megpendül a drámai húr és ez is nagyon szépen szól. A főszereplők pedig mindent visznek, a mellékkarakterek pedig segítenek nekik, ha mégis elejtenének valamit. A színészek óriásiak. A magyar szinkron fenomenális. A magyar szövegbe való átültetés szintén. Általában szeretem eredeti nyelven nézni a filmeket de ennél a szériánál nálam csakis a szinkron játszik. Abból is mindenképpen az, amelyikben Roger Murtaugh hangja Kránitz Lajos. De ha színész fronton mindenképpen bele akarok kötni valamibe, akkor az Lorna karakterénél történne meg. Mert én ott egy szerethetőbb casting-nak azért jobban örültem volna. 

De istenigazából egyáltalán nem akarok kötekedni a Halálos fegyver filmekkel kapcsolatban. Mert óriási kedvenceimről van szó! Hatalmas figurákkal a főszerepben, akik nagyon közel kerültek a szívemhez. Nem hiába, hogy minden ősszel egyszer egy napot arra szánok, hogy végignézzem a négy részt és minden egyes alkalommal marha jól szórakozok.

Nagyjából mindenki ismeri a story-t a Rocky első részének keletkezéséről. Sylvester Stallone kvázi földönfutóként megírta a script-et és addig ment vele, mígnem vászonra vihette szerelemgyermekét, eljátszva annak főszerepét. Mi is és a filmvilág is hálás lehet ezért, mert sok ember és alkotás számára inspiráló az Olasz Csődör története.

Nem árulok el nagy titkot ha leírom, hogy a filmek Rocky karaktere köré épülnek. De mégis fontos ezt megjegyezni, mert nem csupán egy főszereplőről van szó. Hanem egy elképesztően szerethető karakterről, aki mellett végig ott tud állni a néző és tud neki szurkolni. Rocky Balboa nem egy agysebész de ezt tudja is magáról. Viszont vannak ennél fontosabb dolgok és rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amikért lehet imádni. A szerethető szót már használtam és tényleg az. Emelett sebezhető. De mindig feláll egy-egy pofon után, jöjjön az az élet bármely frontján. Ez jellemző a szériára is. Vannak benne hullámvölgyek és persze néhol forgatókönyv szagú és pátoszos de ebbe a történetbe ez kell. 

Az első film konkrétan egyértelmű klasszikus szerintem. Stallone nagyon nagyot játszik és többször is megcsillantja azt, hogy nem csak franchise teremtésben első osztályú. Paulie szerepében Burt Young egy kis rejtett kincs a filmekben. Aztán van rész, amikor Burgess Meredith visz mindent és persze ne feledjük Carl Weathers eleinte tenyébemászó, aztán imádnivaló figuráját. De megjelenik Dolph Lundgren is, sokak szerint a széria legjobb darabjában. És persze ott van Talia Shire, Adrien szerepében aki óriási mozgatórugója az egész történetnek és gyönyörű karakterfejlődésen megy keresztül. Szóval nagy színészek nagy játéka is sokszor tetten érhető ebben a franchise-ban. Persze itt is vannak melléfogások, mint Mr. T. Ráadásul sajnos ezt a részt kénytelen voltam szinkronnal nézni, szóval így még rosszabb volt az élmény. De ő legalább talán a második legrosszabb részt tudta csak még jobban elrontani. 

A forgatókönyv meseszerű szinte mindegyik részben de ez a történet ezt tényleg igényli. Igenis néha kell az embereknek, hogy ilyen story-kat élhessenek át a vásznon. A forgatókönyv mellett a rendezés is többször repetitív. Ez azért néha már zavaró tud lenni de aztán túllendít ezeken a problémákon az adott rész. Rettenetesen jó a Rocky filmek zenéje. Nem csak a jól ismert Eye of The Tiger-re gondolok. Azon kívül is sok olyan dal van, amit a Rocky maratonom óta hallgatok. 

Ennek a szériának sikerült még az is, ami nagyon sok hasonló próbálkozás esetében kudarcba fullad. Mégpedig,hogy sok-sok évvel az addigi utolsó rész után készítsenek még egy folytatást a filmsorozathoz és az jól is sikerüljön. Márpedig a Rocky Balboa az egyik legjobb darabja lett a Rocky franchise-nak. Stallone nagyot játszik. A filmnek szintén van szíve. Bár meseszerű, mégis működik és jól ballanszíroz a valóság és a film között. Valamint ebben az alkotásban hangzik el az egyik legjobb motivációs beszéd. 

Szóval a Rocky széria közel áll a szívemhez. Elsősorban mert az neki is van. Másodsorban mert Stallone remek munkát végzett sok fronton. Nem gyenge brigád segítette őt a kamerán innen és túl. És ez egy olyan történet, ami mindig inspiráló és szórakoztató lesz. A gyengébb részeken meg túl kell lenni. Mert azért az is van neki. Jelesül a 3. és 5. film nekem kilóg a sorból lefelé. De a többi van olyan jó, hogy simán ellensúlyozza ezeket.