Azért annyira meglepő, amit az alcímben írtam, mert ezt a filmet alapból teljesen gáznak kéne tartanom. De nem tartom.

Jó persze kifejezetten jónak sem. De meglep, hogy mennyire tud tetszeni egy-két ponton ez az alkotás. A poénok szerintem például sokszor nagyon is a helyükön vannak és működőképesek. Ezek is néha borotvaélen táncolnak a jó és a gáz között. Néha át is billennek a negatív tartományba de akkor sem lehet elvitatni a film érdemeit ezen a téren. A történet nem nagy szám és kissé kellemetlen próbálkozás ez arra, hogy összemossák az Amerikai pitét és a Hangyák a gatyábant. Viszont nem rest önironikus lenni a film több ponton. A visszatérő karibi dallam. A vízibicikli. A főszereplő srác is nagyon kettős. Vagy teljesen hiteltelen vagy pedig frappáns poénokat lő el.

Ez a film számomra nagyon kettős. Mert ordít róla, hogy rettentő kellemetlenül kéne éreznem magam a nézése közben de mégsem tudom. Egyszer mindenképpen simán nézhető. 

Én ritkán használom az alcímben leírt mondatot de ebben az esetben teljesen validnak gondolom. Nekem elég magasan van az ingerküszöböm, főleg horrorfilmek terén de erre egyáltalán nem számítottam. Nem is az az echte horrorfilm, mégis horrorisztikus valamilyen szempontból.

A filmnek van egy elég fura atmoszférája. Emellé társul be a karakterek közti, szintén nem túl jó hangulatot árasztó dinamika. De mindez semmi ahhoz képest,ami a filmben úgy kb. 20 perc után megtörténik. Az engem konkrétan sokkolt. Nem tudtam feldolgozni sokáig. Amikor pedig belegondoltam magam a szituációba, hihetetlenül rossz érzés kerített hatalmába és egyszerűen nem találtam kiutat és olyan dolgot, amivel tudnám kezelni ezt az egészet. Se olyan magyarázatot, ami bármit is megoldana vagy akár könnyítene a dolgon. Mert szerintem ezen a dolgon nem lehet könnyíteni. Fhú... De pár pillanatnál többet nem töltöttem ezekkel a gondolatokkal, mert egész egyszerűen nem akartam belegondolni ilyen dolgokba. De nézzük a film, hogy dolgozta ezt fel.

Elképesztően merész húzás volt egy ilyet filmre vinni. Egyáltalán nem mindennapi alkotás. Jól van megrendezve. Végig jó ütemű a film. A színészek szépen támasztják alá a cselekményt és jól játszanak. Az atmoszféra a képi eszközökön kívül is elég erős. 

A Dohányzóasztal egy rettentően megterhelő alkotás. Mint film egy minőségi és jó munka.

Creed maratonomban elérkeztem a trilógia utolsó részéhez. Ami csak sorrendben az utolsó, minőségben nem. Méghozzá azért nem, mert teljesen egyenértékű az első két résszel.

Ezt az alkotást már Michael B. Jordan rendezte. Amellett, hogy magára vállalta az egyik főszerepet. Itt fontos megjegyezni, hogy az egyiket, mert van még egy legalább ennyire fontos szereplője a filmnek. Viszont van egy nagy hiányzó is. De menjünk csak szépen sorjában.

Michael B. Jordan egyáltalán nem vallott szégyent rendezőként, sőt. Egy olyan trilógia záró (?) epizódját vállalta el, ami egész jól működött már eddig is. Épp ezért volt nagy feladat folytatni ezt a tendenciát. És sikerült! A Creed III egy jó film lett, ami jól van megrendezve. A jelenetek jól pörögnek, működnek. A színészek interakciói életszerűek és erősek. Jordan még néhány egyéni villanást is belevitt a filmbe direktori fronton és ezek elég jól sültek el. A másik fontos szereplő pedig szerintem nem lesz meglepetés. Jonathan Majors fantasztikus a negatív főszereplő karakterében. Elképesztően erős alakítást nyújt. A tekintete, a gesztusai, mozdulatai magáért beszélnek. Ha ő nem beszélne magáért. De beszél. Elég jól. Sajnálom, hogy az a dolog megtörtént ami miatt ő kikerült a filmes körforgásból, mert egy nagyon tehetséges színésznek tartom. Viszont ebből a filmből pedig más került ki, nevezetesen Sylvester Stallone. Nem mondom, hogy ebből a story-ból hiányzott de nekem igen. Ráadásul a nem túl szép kommunikáció, ami lement ennek a dolognak a kapcsán, nem ad sok okot a mosolygásra. 

Az viszont igen, hogy a Creed III egy igazán jó trilógiazáró (?) lett. És hogy mi ez a sok kis kérdőjel? Hát az, hogy a film lezárása és a pletyka előrevetíthet még egy filmet, amiben Adonis lánya kerülhetne a középpontba, mint boxoló. Én őszintén szólva nem ódzkodnék tőle. Főleg ha ilyen minőségben készülne el. És effelől nincs kétségem. Netán Michael B. Jordan újra beülne a rendezői székbe. Akkor én pedig valószínűleg a moziba ülnék be.

Az alcím alapján már sejthető, mennyire magaménak érzem ezt a filmet. Ennek az alkotásnak a hangulatát. A lelki világom totálisan tud azonosulni Addams-ékével és az ő életükkel. Imádom nézni a szokásaikat, a napi rutinjukat. Ezeket a karaktereket és az eseményeket, amik velük történnek.

A film rettentő kreatív és nagyon jól dolgozza fel ezt humor formájában is. A karakterek szenzációsak. A színészek közül Christopher Lloyd és Raúl Juilá nálam kiemelkedik. De nem sokkal mögöttük jön a sorban Anjelica Huston is. A film zenéje összetéveszthetetlen bármi mással. A képi világ fantasztikusan van megalkotva. Köszönhető a színkezelésnek, a díszleteknek. 

Az Addams Family egy hibátlan szórakozás, aminek egyedi hangulata van. És én ezt a hangulatot imádom. Nagybetűs KOMFORTFILM számomra.

Sokáig kimaradt nekem ez a film. Anno a sorozatnak sem voltam nagy nézője. Talán egy-két részt ha láttam. Így ez sem indukálta a film megnézését. Valamint az sem, hogy túl jó híre lett volna. Bár rosszat sem hallottam felőle de azért az jelzésértékű, hogy egy Colin Farrell és Jamie Foxx főszereplésével készült alkotás nem kap túl nagy hírverést. Utólag azt mondom, ez teljesen érthető.

Nekem ugyanis nem tetszett a Miami Vice. Ha már említettem a színészeket, kezdeném az ő jellemzésükkel. Én nagyon bírom Colin Farrell-t és elképesztően jó színésznek tartom. Itt viszont valószínűleg a leggyengébb alakítást láttam tőle. Az már csak másodlagos, hogy komikus a fizimiskája. Az a rettentő enervált szerelmi szál is hozzá köthető a filmben, aminek maximum egy jó perce volt, az sem köztük. Jamie Foxx szinte mintha nem is lenne a filmben. Erre a szerepre teljesen felesleges volt egy ekkora nevet becastingolni. A negatív oldalon álló karakterek pedig totálisan súlytalanok voltak. Ahogy az akciók szinte mindegyike. Talán egy-két igazán komoly esemény történik a filmben. 

De ha már események. Sokszor követhetetlen vagy éppen értelmezhetetlen volt a cselekmény. A rendezés unalmas. Látványra semmi extra. Ha pozitívumot kéne kiemelnem akkor néhol a zene egész jó, csak az is indokolatlannak érződik. Meg úgy általánosságban: meg lehet nézni a filmet de épphogy nem fáj. Nem nevezném csalódásnak, mert az írás elején említett okokból fakadóan nem vártam semmi extrát. És így már teljesen megértem, hogy ez a film elveszik a homályban, akármennyire is ki akarják színezni.

Kifejezetten szeretem a korszak hasonló műfajú filmjeit. Épp ezért akadt meg a szemem a Kettős kockázat című alkotáson is.

Már a tartalom-leírás is egy jó filmmel kecsegtetett. Még az sem tudott kizökkenteni, hogy tulajdonképpen egy fontos részletet el is spoilerezett a filmből. Csak az a baj, hogy később kiderült, ezzel körülbelül a film legerősebb pontját is kiherélte. Mert ez a történet elején megeső fordulat a legemlékezetesebb momentuma ennek az alkotásnak. Innentől kezdve pedig egy nagyon gyenge bosszú angyala story rajzolódik ki. Mindez enervált tempóban, a korszak hasonló műfajú filmjeinek minden erősségét nélkülözve. Nulla feszültség, nulla izgalom és nulla rejtély. Emelett még totálisan logikátlan is a film nem egy helyen.

Ennek ellenére nem mondanám, hogy a Kettős kockázat rossz lenne. De aki megnézi, az minimum megkockáztatja azt, hogy elveszteget egy értékes másfél órát az életéből.

Hamarosan megérkezik a mozikba a Red One című alkotás. A magyar címet nem vagyok hajlandó leírni. Tudom nem kéne, de ez is kissé befolyásolja a filmmel szemben állított elvárásaimat. Amik nem túl magasak.

Sokáig a promók alapján azt hittem, hogy ez egy Netflix produkció lesz. Akkor valahogy jobban tudnám érteni az egészet. De nem, ez a film mozikba kerül. Úgy, hogy sok-sok más filmmel kicserélnénk szerintem, hogy azt nagyvásznon láthassuk, ne pedig tv-képernyőn. Na mindegy is a Red One mozikba fog kerülni és nem tudom közülünk hányan kerülünk moziba ennek a filmnek köszönhetően. 

Talán van rá esély, hogy sokan. Legalábbis az első hétvége alkalmával. Mivel azért vannak benne húzónevek. Dwayne Johnson óriási divat lett legalább annyira a közösségi médiának hála, mint a szerepeinek. Chris Evans sokak által nagyon kedvelt sztár. Általam csak módjával. J.K. Simmons egy megkérdőjelezhetetlenül zseniális színész. Szóval van star-power a filmben rendesen. És én kifejezetten örülnék ha a Szikla hosszú idő után végre a vásznon is mutatna valami emlékezeteset, nem csak az Insta-n. 

Két kimenetelét tudom elképzelni ennek a filmnek. Vagy egy rettentően szórakoztató és látványos film lesz. Pörgős jelenetekkel, frappáns párbeszédekkel. Vagy pedig egy nagy szekunder szégyenérzet. Akármennyire is nem ez jött le eddig a szavaimból én tényleg tiszta szívből azt kívánom, hogy ez előbbi valósuljon meg. Mert annak mindig örülök, ha egy film jó és sikeres. Meg hát, én is jó filmeket szeretek igazán nézni. Mondjuk az a bőrkabátos jegesmedve a plakáton és hogy Chris Evans már ott unta az egészet, nem sok jóval kecsegtet.

Én azért elég keményvonalas horror nézőnek tartom magam. Egyrészt imádom a műfajt, másrészt pedig elég magasan van az ingerküszöböm sok szempontból. És jött ez a film ami totálisan ki tudott készíteni.

Kezdjük ott, hogy sokszor van olyan, hogy megjelenik egy horrorfilm, ami már első ránézésre és bénának tűnik de mivel horror és talán van benne minimális fantázia, ezért megnézem. Pontosan ebbe a kategóriába soroltam be első blikkre a Canceled című alkotást. De totálisan meglepett ez a film. Az eleje tényleg úgy indul, hogy jogosnak éreztem az előítéleteimet de aztán a film a második felével rendesen rámcáfolt. 

Egy skandináv alkotásról beszélünk,amiben semmi skandináv nincs. Én szeretem az említett tájegység filmjeit és semmi bajom nem lenne azzal, ha az erre jellemző filmes eszközök jelentek volna meg ebben a horrorban is. De erről itt nincs szó. Ez egy mainstream-ebb, kommerszebb cucc. De abból a nagyon is jó fajta. 

Kezdjük is a legfontosabb és egyben legjobb tulajdonságával. Mi a fontos egy horrorfilmben? Hogy félelmetes és ijesztő legyen. Hát ez a film az. Rohadt erősen teremti az atmoszférát. Hihetetlenül feszülten hat a hosszan kitartott jeleneteivel. Az operatőri munka nagyon jó és kreatív. A film nagyon jól játszik a sötéttel. A zene és a hanghatások piszkosul működnek. A hangról szerintem bizonyos értelemben nektek is meglesz a véleményetek. Még ha azt gondolnátok, hogy hopp, ez ismerős, szerintem itt fényévekkel jobb. Most kissé érthetetlen amit írok de ha megnézitek, meghalljátok. A jump scare-ek pedig...Hú. hát itt nem a megszokott jump scare-ekre kell számítani. Mással dolgozik a film és mocskos jó munkát végez. Ha valami nagyon negatív dolgot kéne felhoznom, akkor az a színészi játék lenne. 

A Canceled tehát egy számomra nagyon is kiemelkedő horrorfilm, egy óriási meglepetés.

Így a Halloween-i időszak alatt gondoltam bepótolok egy nagy lemaradást és bővítem a saját kis filmtáramat egy horror klasszikussal. Ennek következtében megnéztem az 1931-es Frankenstein-t. A következő sorokban pedig az erről a filmről kialakult véleményemet taglalom.

Kezdjük ott, hogy teljes mértékben jogosnak érzem a film kultstátuszát. Korához mérten de még ettől eltekintve is egy nagyon minőségi munkát láthatunk. A díszletek szerintem elképesztően jók. Rohadt creepy a film hangulata. Főleg amikor Frankenstein otthonának falain belül járunk. Technikailag szintén dícsérném a filmet. Bár olyan nagy truvájt nem mutat be de az is megsüvegelendő, hogy addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. Bár ez nagyban köszönhető a játékidőnek de a film egy percig nem unalmas. Ha a korát nézzük, akkor viszont ez kiemelkedő. Mert valljuk be azért a régebbi filmek hajlamosak voltak átmenni vontatottba. (Mondom ezt úgy, hogy nekem nincs semmiféle ellenérzésem a régebbi filmekkel, sőt). De itt ez a probléma nem áll fenn. Tempósan, feszesen megrendezett alkotásról beszélünk. Ja és kifejezetten jól áll a filmnek,hogy fekete-fehér. Valamint van benn egy elég megterhelő rész is. És most akkor jöjjenek a problémáim.

Színész fronton szerintem elképesztően teátrális alakításokat láthatunk. Korántsem hihetőek a karakterek és a színészek játéka sem meggyőző. Egyedül Colin Clive-ot tudnám kiemelni, mint Frankenstein. De például Boris Karloff nekem kicsit csalódás volt. Azt gondoltam valami extrát láthatok tőle, mivel nyilván egy elhíresült szerepéről van szó. De sajnos számomra nem volt túl emlékezetes az alakítása. Mae Clark pedig konkrétan botrányos volt. 

Mint már említettem a film elég hátborzongató tud lenni. De mindez az első harmadára igaz, amíg az "alapanyag beszerzés" és a kísérleti fázis zajlik. Onnantól, hogy kilépünk a Frankenstein kastély falai közül és életre kel a lény, ez az egész félelem faktor visszalép egy jó nagyot és a film is kissé erejét veszti. 

Mindenesetre nagyon örülök,hogy ezt a klasszikust is láthattam és semmi esetre sem érzem elvesztegetett időnek azt a nagyon durva egy és negyed órát, amit rászántam erre az alkotásra. Teljes mértékben értem és megérdemeltnek tartom azt, hogy ez a film a horror alapvetései közé tartozik. Megvan ehhez minden jó tulajdonsága. Csak azt sajnálom, hogy ezt kiskanállal mérték de arról még van benne bőven érték.

Nekem ez a mese mindig is különleges helyet foglal el a szívemben. Nem azért mert annyira kiemelkedően jó lenne. Mármint hogy nyilván az de nem elsősorban ezért. Hanem mert elképesztően ügyesen nyúl a témához és horror-rajongóként ez külön örömmel tölt el.

A Hotel Transylvania rettentően szellemes és kreatív alkotás. Emellett vicces és jól is néz ki. A karakterek nagyon jók és szerethetőek. A története ötletes és szívhez szóló. Nem mellesleg egy nagy adag tanulsággal is szolgál. Nem is tudom nagyon szaporítani a szót erről a meséről. Egész egyszerűen ez egy nagyon jól sikerült animációs film, ami tényleg egyaránt szórakoztat gyereket és felnőttet.