Anna Kendrick első rendezése elég szép szavakat kap a közösségi médiában, ezért úgy gondoltam mindenképpen érdemes neki adni egy esélyt. Semmiképpen sem bántam meg de azt sem mondhatom, hogy egy felejthetetlen alkotással lettem gazdagabb.
Mondhatnánk,hogy a rendező egyben a főszereplője is ennek a filmnek. Hogy ő a nő a reflektorfényben. De én úgy éreztem,hogy itt mindegyik nő a reflektorfényben van és ez részben az ő tragédiájukról és áldozatukról is szól. Mondhatni Anna Kendrick kis túlzással kevesebbet van a képernyőn mint néhány "mellékszereplő". Viszont amikor a film szerint is a képernyőn, akkor működik ő igazán. A rendezésbe viszont szerintem hiba csúszott. Vagy mondhatjuk, hogy az írásba de nyilvánvaló, hogy a rendező jóváhagyása nélkül nem mehet akármi a képernyőre. Meg hát nyilván nem rendezi meg, baltával faragva a mondatot. Szóval Kendrick és társai a folyamatos ugrálással az évek között összezavarja a nézőt és kiszakítja a hangulatból.
De ha már hangulat, a Nő a reflektorfényben egész jó kis atmoszférával rendelkezik. Mondhatni keveréke a Jeffrey Dahmernek és a Late Night With The Devil-nek. Ez a massza pedig egész jól működik. Akkor is ha a sorozatgyilkos úgy néz ki mint egy jóllakott óvodás. Azok a bizonyos jelenetek viszont fel tudják vinni az ember vérnyomását. És néha még a hideg is végigfutott a hátamon a gonosz egy-egy váratlan cselekedete láttán, hallatán. Mindenképpen ki kell még emelnem azokat a jeleneteket amik Autumn Best nevéhez köthetőek. Ott azért történt egy pár dolog, ami kellemes meglepetésként hatott.
Viszont a fura rendezés és emiatt a néhai fókuszálatlanság miatt nem tudott teljesen berántani a film. Viszont Anna Kendrick-nek mindenképpen van érzéke a direktorkodáshoz és van egyfajta tetszetős stílusa, szóval remélem nem ez volt az utolsó filmje, amit rendezőként jegyez. Színésznőként pedig megint csak a szokásost kaptuk tőle. Aranyos de semmi extra. A film nem aranyos, hanem durva, kellemetlen de ezen a fronton nem igazán extra.
