Hamarosan itt a karácsony. Az ünnepi időszak pedig már a küszöbön van. Én mint filmrajongó pedig ilyenkor elég tematikus watchlist-et állítok össze. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Ehhez nyújtok egy kis segítséget.

Mint sokszor máskor, ilyenkor is bejátszhat a bőség zavara. Nehéz leszűrni, hogy az ünnepi időszak amúgy is zsúfolt szabadidős menetrendjébe melyik alkotásokat válogassuk be. Megpróbálok ebben segíteni. Ha most azt várjatok, hogy felsorolom a karácsonyi alapfilmeket, akkor tévedtek. Azokat úgyis mindenki beiktatja. Én megpróbálom olyan alkotásokra felhívni a figyelmet, amelyek talán nincsenek kapásból az ember fejében ha karácsonyi filmezésről van szó, mégis simán beleillik a hangulatba. Kezdjük is!

Harry Potter filmek 

Én alapból is hatalmas Harry Potter rajongó vagyok, így nehéz egy évben nem többször megnézni ezeket a filmeket. De pár esztendeje már az ünnepi időszakra időzítem a Harry Potter maratont. Egyrészt az első két résznek teljes mértékben megvan a karácsonyi hangulata. Nem csak azért, mert maga az ünnep megjelenik a filmekben (egyébként másik részekben is így van), hanem mert a Bölcsek köve és Titkok kamrája talán még a legmeseszerűbb és leghangulatosabb részek közé tartoznak. Itt pedig vétek lenne megállni, ha már belekezdtek. Főleg mert a harmadik rész, az Azkabani fogoly szerintem a legerősebb mind közül és úgy általában a Harry Potter széria elképesztően hangulatos és egész egyszerűen nagyszerű. Szóval hajrá!

 Die Hard

Itt és most oszlassunk el minden kételyt: a Die Hard igenis karácsonyi film! Ehhez mérten lehet, hogy sokaknak benne van az alap-listában. Én mégis úgy gondoltam, ha esetleg valaki azon vacilálna, hogy most akkor ez a film beleillik-e az ünnepbe vagy sem, annak itt a válasz: egyértelműen igen! Szóval ha valaki egy jó kis Bruce Willis féle, hamisítatlan '80-as évekbeli akciófilmre vágyik a forralt bor mellé, annak a legjobb választás.

Dumb és Dumber 

A két elmebeteg állat kalandjai talán nem ötlenének fel az emberben hirtelen, ha a szeretet ünnepére gondol. Márpedig nagyon is szerethető ez a két szerencsétlen. Az aspeni szegmens pedig (ami elég nagy részét kiteszi a filmnek) meghozhatja a téli és így az ünnepi hangulatot. 

Négy karácsony 

Ez a Reese Witherspoon és Vince Vaughn főszereplésével készült karácsonyi vígjáték talán kissé rejtettebb mint sok más hasonló témájú alkotás. Pedig nekem talán ez az egyik leginkább karácsonyi film. Benne sok minden, ami talán a mi ünnepi menetrendünkbe is bekerül. A mászkálás a családtagokhoz és minden ami ezzel jár. Mindez elég viccesen előadva. 

A szomszéd nője mindig zöldebb 

Óriási kedvencem ez a klasszikus, mondhatni örökzöld vígjáték. Jack Lemmon és Walter Matthau elképesztően jó párost alkot ebben a filmben. Rengeteget lehet nevetni ezen az alkotáson. A vidék, ahol játszódik pedig már alapból ad egyfajta bekuckózós hangulatot. De az ünnep maga is megjelenik a filmben számottevőbb formában is.

Klaus

Pár éve a Netflix hozott tető alá egy instant klasszikus rajzfilmet a karácsony témájában. Talán az egyik legstílusosabb és legegyedibb nézőponttal rendelkező alkotást. Bár szerintem sokan felfedezték már maguknak, talán mégis jobb ha felhívom rá a figyelmet. Mivel egy streaming filmről van szó. Bár manapság már ezek jobban eljutnak az emberekhez mint a mozifilmek.

A szerelem illata 

És akkor már maradjunk a streaming-nél. Mitöbb a Netflix-nél is. A Szerelem illata egy kifejezetten B film, B színészekkel és igazából B story-val. Valahogy engem mégis elkapott az illata, bocsánat a hangulata. A cím megtévesztő, nem egy nyalás romantikus-vígjátékról van szó, hanem simán egy rom-com-ról, ami tényleg vicces és aranyosan romantikus. Emelett nagyon hangulatos is és természetesen karácsonyi témájú. Vámpírnaplók fanok előnyben.

Karácsonyi krónikák 

Esküszöm, hogy ez nem egy Netflix által támogatott blog de megintcsak ezen streaming-szolgáltató egyik filmjét hozom. Ez pedig a Karácsonyi krónikák. Aminél annál többet mondanom sem kell, hogy a Mikulás itt nem más mint Kurt Russel.

Rossz anyák 2 és Megjött apuci 2

Ezeket a folytatásokat egy kalap alá vettem. Mivel mindkettő egy hasonló színvonalú és stílusú vígjáték második része. Én az elsőkkel teljesen elvoltam. Sőt a Rossz anyákon kifejezetten sokat röhögtem. A folytatások pedig karácsonyi témában készültek el és nincsenek híján a jó és erős poénoknak. Sem az emlékezetes karaktereknek. Elő a tojáslikőrt és karácsonyi röhögésre fel.

Karácsonyi meglepi és Kőkemény család 

Szintén egy kalap alatt két nagyon hasonló témájú alkotás. Karácsonykor elvinni a párodat a családhoz. Ahol aztán nem minden úgy történik ahogy elképzelted. Vagy éppen teljesen úgy alakul minden, ahogy egy ilyen családi összeröffensnél szokott. Káosz. 

Krampusz

A végére pedig mint horror-rajongó, egy karácsonyi horrorfilmet hagytam. Ez pedig az elég elborult Krampusz. Ami több szempontból is felkavaró. De mivel röhögni is lehet fajta bőven, befér a fa alá.

Ezek lettek volna tehát az én kis fű alatti ajánlásaim. Ezek mellett pedig természetesen mindenki nézzen Reszkessetek betörőket, Grincset, Igazából szerelmet és mindent ami csak szemének szájának ingere és lemegy még a mézeskalács mellett. Azért ilyenkor Hermione időnyerője nem jönne rosszul. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Szerintem a Kiút az utóbbi évek egyik legjobb sorozata. Kb. a semmiből jött az életembe ez a sorozat és két rész után máris teljesen magába szippantott ez a Stephen King regény és Lost keverék. Az első két évad szerintem szenzációs volt. Most leírom mi a véleményem a harmadikról.

Tulajdonképpen ott folytatja ahol az előző abbahagyta. Itt most nem a cselekményre gondolok, hanem a minőségre. A From továbbra is egy rejtélyes és misztikus horror-sorozat. Ami nem rest kemény lépéseket megtenni ahhoz, hogy kellően hatásos legyen és komoly drámákat mutasson be. Sok helyről azt hallom, hogy ez az évad kissé vontatott, lassú és túlnyújtott lett. Van benne valami. Ennek ellenére szerintem az eleje és a vége kifejezetten intenzív, bátor. Amellett ezeket a karaktereket öröm nézni. Ha már karakterek, akkor már színészek is. A Victor-t alakító Scott McCord-nak minimum kijár egy Emmy. De Harold Perrineau is nagy erős mint Boyd. Úgy általában a színészbrigáddal minden rendben van. Sőt. 

A Kiút továbbra és félelmetes és rejtélyes. Bár tudod mit rejt a sötét, azt nem, hogy mit rejteget ez a hely. A hangulata elképesztően erős a sorozatnak. A képi világ magával ragadó. De a sok ajnározás után jöjjenek a negatívumok. Abból egyébként nem lesz nálam annyi, mint a jó oldalból.

Talán szerintem is kissé céltalan volt ez az évad. Talán kissé olyan volt, hogy le akarták nyomni, hogy legyen egy negyedik is. Hogy menjen tovább a story. Emellett én értem, hogy nem lehet az ember szájába rágni mindent. Azt is aláírom, hogy lehet én voltam hülye ahhoz, hogy megértsek pár dolgot, ami másnak tiszta. Nekem sok minden zavaros volt. A záróepizód kifejezetten ebbe a kategóriába tartozik. Így kissé keserű szájízzel vagy inkább hiányérzettel hagytam magam mögött ezt az évadot. Emellett technikailag néha méltatlan volt magához a széria. Pontosabban egyszer. Az a bizonyos valami. Szerintem mindenki tudja mire gondolok.

De nagyon várom a negyediket. Bár a Lost-ot nem láttam, így is bennem van a félelem, hogy annak a sorsára jut. Remélem nem és egy épkézláb mégis rettentő kreatív és áll-leejtős befejezést kapunk. Ami nem feltétlenül a negyedik évad lesz. Mert én még olyan információt nem olvastam, hogy ez egyben befejező etap is lesz. Meglátjuk. Mindenesetre a From már egy nem is annyira rejtett de mindenképpen kincs. 

A Vaiana sosem tartozott igazán a Disney nagyjai közé. Nem is elsősorban az anyagi dolgokra gondolok, hanem inkább a filmvilágbeli jelentőségére. Én valahogy ugyanígy vagyok vele. Ennek tükrében nem ülök tűkön a folytatást várva.

A Vaiana első része szerintem egy okés mese volt. Érdekes hitvilágra építette fel a történetét. Voltak benne vicces karakterek és jelenetek egyaránt. De igazából nem sok emlékezetes momentuma volt. Legalábbis én most nehezen tudnék felidézni akár egyet is.

Emiatt nem is vagyok túlzottan izgatott a folytatás miatt. Nem tudom miben tudna újat mutatni ez az első részhez képest. Persze jól tejelő tehenet meg kell fejni és a Disney ezt is teszi. Nem kell ezért elkárhoztatni őket, mert ebben az esetben legalább egy teljesen rendben lévő mesét folytatnak. Ráadásul az ünnepi időszak küszöbén, így még nagyobb esélyt adva a jó bevételeknek.

Reméljük nem csak dollár mutatókban lesz erős jelenléte ennek az alkotásnak. És sikerül neki az a bravúr, ami eddig nagyon kevés második résznek jött össze: jobbnak lenni, mint elődje és emlékezetesnek úgy, hogy a kezdet nem volt túlságosan az. 

A Vörös szobák egy pszichológiai thriller, esetleg horrornak is lehet nevezni. Többek között ezért is érdekelt ez a film. Én ugyanis csípem ezt a zsánert. Emellett pedig sok pozitív véleményt is olvastam már erről az alkotásról. Ehhez képest sajnos csalódnom kellett.

Az alapstory valóban nyomasztó és egyben gyomorforgató. A film sterilen és egész hatásosan kezd. De aztán hamar a fékre lép és kb. 1 órán keresztül a főszereplő monoton mindennapjait nézhetjük, ami rohadtul unalmas. Nagyjából semmi nem történik. Bár ezt a semmit ügyesen adja elő a már említett karakter. Rá nem lehet panasz mert kiváltja azt a hatást, amit a rendező érzékeltetni akart. De a film ebben az intervallumban belőlem semmit nem váltott ki. Mert bár ott lappang a háttérben ez rettenetes tett, ami köré a cselekmény épül de a film nem sokat kezd vele. Aztán az utolsó harmadra kissé felébred és történnek meghökkentő dolgok és láthatunk pár erős jelenetet. Csakhogy számomra ez kevés volt ahhoz, hogy emlékezetesnek találjam ezt az alkotást. De még ahhoz is, hogy egyáltalán jónak. 

Mivel sok helyről hallottam a pozitív kritikákat, így simán lehet, hogy én vagyok túl hozzá nem értő és ezért nem tetszett ez a film. De attól még vállalom a véleményem és azt mondom, számomra unalmas és depresszív élmény volt ez az alkotás. És most a dramaturgiáról beszélek, nem a történetről. Amiben sokkal több rejlett és benne volt a potenciál ahhoz, hogy egy igazán nyomasztó és erős film legyen ebből. 

...És amúgy tényleg az. De férfiként is simán élvezhető. 

Tök jó kis hangulata van. Helyenként kifejezetten vicces. Anne Hathaway félgőzzel és lejátszik mindenkit a képernyőről. Kate Hudson-t én bírom de igazából egyetlen karaktert tud hozni de azt betonbiztosan. Aztán láthatjuk itt Chris Pratt-et és Stewe Howey-t is, akik nagyon nem Űrlordot és az Alibi csaposát hozzák. 

Ez a film viszont hozza, amit elvársz tőle. Egy jópofa alapstory-ból egész sokat kihoz, megmosolyogtat.

Nem rég újranéztem a Poseidon című filmet, amivel kapcsolatban arra emlékeztem, hogy nekem eléggé tetszett. Ehhez képest pedig nagyon sok negatív kritikát hallottam vele kapcsolatban. Eljött az idő, hogy leteszteljem: csak gyenge pillanatomban láttam ezt a filmet vagy tényleg bírom. Kiderült, hogy az utóbbi.

Ugyanis nekem talán jobban is tetszett, mint amire emlékeztem. Ami a legfontosabb és legerősebb pontja szerintem az, hogy izgalmas. Emellett látványos. Látványosan sok hülyeség viszont nincs benne. Ahogy persze túl mély karakterek sem. De azok közül egyet legalább Kurt Russel játszik. Őt pedig mindig jó nézni.

Ahogy jó nézni ezt a filmet is. Ami elég erősen adja vissza mind a fizikai, mind a lelki szorongást és félelemérzetet. Én nagyon jól szórakoztam a Poseidon-on és továbbra sem tudok a filmet szapulók sorába beállni.

Sokan a DreamWorks legújabb szenzációjaként hivatkoznak a Vad Robot-ra. Hát megnéztem magamnak én is ezt az új animációs filmet.

Először is kezdjük magával az animációval. Egy elég egyedi stílusban készült ez a mese és ez kifejezetten jól néz ki. Afféle rajzolt és animált keverék. A színek egyébként elképesztően lüktetőek voltak végig és sokat hozzáadtak az élményhez. Az élményhez, ami egyébként jó és kellemes. Az elején kicsit megijedtem, hogy ez egy nagyon gyerekekre kalibrált film lesz. Ami persze nem lenne baj, csak én nem tudnám annyira élvezni. Másnak ettől még sok-sok örömet okozhatna. De úgy, hogy ez körülbelül fél óra után megváltozott, én is nagyon élveztem ezt a mesét.

Mert onnantól olyan érzelmi húrokat pendített meg, amik komoly emocionális reakciót váltottak ki belőlem. Hogy sokkal normálisabban fogalmazzak: nagyon megható ez a mese. Emellett nem kevés tanulsággal is szolgál. Plusz társadalomkritikával is.

A karakterek egyébként jók. A róka egyértelműen viszi a prímet. A madárka is meglepően el tudott érni engem, pedig nem vagyok oda a szárnyasokért. A Robot viszont nekem hagyott némi kívánnivalót maga után. Persze, nem volt rossz ő sem de valahogy nem tudott hozzám közel kerülni. Pedig ez elég fontos pontja lett volna a filmnek.

A Vad Robot mindenképpen megérdemli a sok dicséretet. Még ha én teljes mértékben elájulni nem is tudtam tőle, mindenképpen egy nagyon aranyos és megható filmnek gondolom. Csak talán egy 20 perccel hosszabbnak mint kéne lennie.

Akinek bejött a 2022-es The Batman, az valószínűleg kíváncsi volt a Pingvin című spin-off-ra is. Én így voltam vele. Hogy mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, azt alább taglalom.

Semmiképpen sem egy akció-sorozatra számítottam. Sokkal inkább egy gengtszer-film hosszabb változatára. Tulajdonképpen ezt meg is kaptam. Persze azért akadt akció is a Pingvinben és ezek nemegyszer tök jól is néztek ki. De tényleg az alapja az ármánykodás, áskálódás és helyezkedés volt. Aminek címszereplő barátunk a mestere.

De ha már a címszereplőről van szó. Nekem a The Batman-ben Pingvin mindig egy kedvelhetően visszataszító figura volt. Ez némileg árnyalódott bennem. De, hogy véletlenül se spoilerezzek, nem mondom el miért. Colin Farrell egyébként szenzációs egész végig. Elképesztő melót tett bele ebbe. Az az akcentus is kifejezetten tetszett. Nem mellesleg a maszkmunka is zseniális. Sokan Cristin Milioti-t dicsérik még. Egyébként szerintem sem volt rossz, de én annyira nem tudtam eldobni tőle az agyam. Az első pár részben tetszett de aztán nagyon egyhangú lett a játéka szerintem. Nálam sokkal inkább lopta a show-t Rhenzy Feliz. 

A Pingvin nálam elég hullámzó volt. Egy-két részt nagyon élveztem. Egy-kettőt pedig néha már-már untam. Ez egy tipikusan olyan széria, amiben látom és érzem mennyire jó lehetne. De valahogy mégsem képes mindig ezt a szintet hozni. 

Sajnos azt kell mondanom, nekem némileg csalódás a Pingvin. Hozza azt a The Batman hangulatot, amit reméltem. De korántsem olyan erőteljes. És most nem a film formátum hozamára gondolok, hanem olyan értékekre, amit egy sorozat is simán hozhat. Vannak értékek persze ebben a szériában is. Rettentő jó színészi játékok. Néhány extra rész. Meglepő fordulatok. De összességében egy sokkal stílusosabb sorozatra számítottam. 

A Hupikék törpikék egy kifejezetten népszerű rajzfilm-sorozat. Én sosem voltam vele teljesen kibékülve. Épp ezért érdekes, hogy a filmmel elvagyok.

Meg tudom érteni ha valakinek nem fekszik. Sok helyen bugyuta. A CGI minimum érdekes. Neil Patrick Harris kegyetlenül kellemetlen a filmben. Mondom ezt úgy, hogy távol áll tőlem az, hogy bántsam mert nagyon bírom őt. A történet meseszerű. De ezt igazából nem lehet felróni neki.

Mert ez egy mese. Sokkal inkább szól ez gyerekeknek, mint felnőtteknek. Túlzás lenne azt állítanom, hogy maradéktalanul élveztem ezt a filmet. De elvoltam vele, nem bántott. Szóval egy laza kis délutánra megfelel.

A mi kell a nőnek egy Mel Gibson főszereplésével készült, tulajdonképpeni romcom. Bár kevésbé romantikus, mint vicces (hála istennek).

Mel Gibson-t én kifejezetten bírom. Lehet, hogy ezzel kevesen vannak így de ezen időszak romcom-jait is sokkal könnyebben megemésztem, mint az átlag férfiak. És most kapaszkodjatok meg: sokszor még élvezem is őket. Így van ez a Mi kell a nőnek? című alkotással is.

Amellett, hogy a film alapötlete kreatív, elég jól is lovagolja ezt meg. A poénok ülnek. A film hangulata kellemes és egy hétvégi délutánra tényleg tökéletes szórakozást tud nyújtani. Magával hozza az adott időszak feeling-jét és én ezt nagyon szeretem. 

Ezek miatt az okok miatt simán tudom komfortfilmemnek nevezni ezt az alkotást.