M. Night Shyamalan leszállította nekünk legújabb alkotását, a Csapda című filmet. Én belesétáltam abba a csapdába, hogy ez egy tipikus csavaros, agyeldobós Shyamalan cucc lesz. Nem lett az.

Az alapkoncepcióra még rá lehet aggatni ezeket a jelzőket de egy idő után az egészből kezd kifogyni a szufla. Aztán a már az elején feltűnő kis baromságok egyre nagyobbak lesznek. A logikátlanság nem ismer határokat és a realizmust a legtöbb helyen nélkülözi a film. Ennek ellenére képes néhol feszültséget teremteni. De ez nem a forgatókönyvnek köszönhető. Leginkább ezt támasztja alá a rengeteg plot hole is. Inkább a rendezés érdemel elismerést ezért. Plusz a zene jó érzékű használata.

Josh Hartnett egyébként nem rossz. A szinkronjával ellentétben. Bár ő is elérte azt, hogy tenyébemászó legyen. Már ha ez volt a cél. A film egyébként túl hosszú. Ezt valószínűleg a rettenetesen túlnyújtott és elbaltázott finálé utóíze mondatja velem leginkább.

Tiszta szívből nem tudom rámondani a Csapdára, hogy rossz film. Egy jó alapkoncepció, sok helyen elrontva.